4 ¹Az Isten parancsának könyve az, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal. ²Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában! ³Ne engedd át dicsőségedet másnak, a kiváltságodat más népnek! ⁴Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.

4. JERUZSÁLEM PANASZA ÉS REMÉNYE

⁵Éleszd fel reményed, népem, Izrael nevének hordozója! ⁶Eladtak benneteket a népeknek, de nem azért, hogy elvesszetek. Felingereltétek az Isten haragját, ezért lettetek az ellenség martaléka. ⁷Teremtőtöket ingereltétek haragra: démonoknak áldoztatok, nem az Istennek. ⁸Elfeledkeztetek az örök Istenről, Gondviselőtökről, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. ⁹Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt: Halljátok meg Sion szomszédjai! Isten nagy szomorúságot küldött rám, ¹⁰láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévaló hozott rájuk. ¹¹Örömmel neveltem őket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak; ¹²ne legyen senkiben káröröm amiatt, hogy özvegy lettem, s annyian elhagytak. Gyermekeim bűne miatt lettem elhagyatott, mert elfordultak az Isten törvényétől. ¹³Nem ismerték fel parancsait, nem jártak az általa szabott úton, s nem követték a fegyelem ösvényét, az igazság szerint. ¹⁴Gyertek ide, Sion szomszédai! Gondoljatok fiaim és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk! ¹⁵Távoli nemzetet szabadított rájuk, kíméletlen, idegen nyelvű népet, amely nem tisztelte az aggastyánt, s nem volt részvéttel a csecsemő iránt. ¹⁶Az özvegytől elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta. ¹⁷De én hogyan segíthetnék rajtad? ¹⁸Csak az szabadíthat ki ellenséged kezéből, aki rád hozta a csapást. ¹⁹Menjetek hát, gyermekeim, menjetek a magatok útján! Én meg maradok elhagyatva, egyedül. ²⁰Levetettem a boldogság ruháját, és vezeklésül szőrzsákba öltöztem, s az Örökkévalóhoz fohászkodom, ameddig élek. ²¹Bizakodjatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Ő kiragad az elnyomásból, ellenségeitek kezéből. ²²Én az Örökkévalótól várom szabadulástokat: a Szent már örömre is hangolt irgalmával, amelyet nemsokára megmutat nektek is Szabadítótok, az Örökkévaló. ²³Könnyek közt és gyászban néztem távozásotok, de Isten visszaad nekem titeket örökre, öröm és ujjongás közepette. ²⁴Ahogy Sion szomszédai most látják fogságotokat, úgy fogják majd látni nemsokára Istentől szerzett szabadulástokat, amely nagy dicsőséggel és az Örökkévaló ragyogásával jut nektek osztályrészül. ²⁵Ezért, gyermekeim, viseljétek türelemmel a haragot, amely Istentől szakadt rátok. Ellenséged üldözőbe vett, de nemsokára te látod a romlását, és lábbal taposod a nyakát. ²⁶Dédelgetett gyermekeim rögös úton jártak, úgy vitték el őket, mint egy nyájat, amelyet elrabolt az ellenség. ²⁷De bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik rólatok. ²⁸Ha elmétek távol járt Istentől, most térjetek meg és keressétek tízszeres buzgalommal, ²⁹mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez nektek a szabadulással! ³⁰Éleszd fel reményed, Jeruzsálem, megvigasztal az, aki nevet adott neked. ³¹Meglakolnak mind, akik bántalmaztak, és örültek bukásodnak. ³²Meglakolnak a városok, ahol gyermekeid fogságban voltak, meglakol, aki elvette fiaidat. ³³Ahogy örült bukásodnak és ujjongott romlásodon, úgy fog bánkódni a saját pusztulásán. ³⁴Nem örülhet többé tömérdek lakójának, dicsekvése szomorúságra változik. ³⁵Az Örökkévaló tüzet bocsát rá hosszú időre, és démonok lakóhelye marad igen sokáig. ³⁶Jeruzsálem, tekints kelet felé, és nézd az örömet, amely Istentől jön. ³⁷Nézd, visszatérnek fiaid, akiknek láttad távozását. Visszajönnek, s összegyűlnek kelettől nyugatig a Szentnek parancsára, ujjonganak, mert az Isten megdicsőült.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet